Amikor teljesül idősebb testvérem álma, a házilag készült, faragott horgászbolt ablakokkal

Az életem során volt időm megismerni a bátyámat, idősebb testvéremet, szeretett családtagomat, de mindig kitalált valamit, amin nagyon elcsodálkoztam.

Sokszor csak olyat, hogy ő most el fog kezdeni teniszezni, vagy vitorlázni járni és újra meg újra rukkolt elő a gyakran fantáziadús ötletekkel, hogy ő most mit is fog csinálni a szabadidejében.

Volt már személyi edző, pont a sportnak is köszönhetően, szakács kisegítő, videó tékában is dolgozott, amikor még működtek olyanok, sajnos a mai internet világában nem igen keresik az emberek az ilyen jellegű szolgáltatásokat, még szerencse, hogy moziba olykor olykor elmennek.

Továbbá segédkezett egy rendezvényszervező szervezetnél és talán még sok más is, amikre nem emlékszem, hiszen annyira változatos szokásai, hobbijai vannak, hogy szerintem nem csak én nem tudtam őket mind megjegyezni, hanem ő se, a bátyám.

A szüleim, anyukám és már apukám sem tudják, hogy mi lesz vele, ha ,,nagy lesz”.

Ehhez hozzá kell tenni, hogy a testvérem 21 éves és időn tölti be a 22-t.

Szerencsére egy valami biztos, hogy hallgató egy egyetemen, szóval van olyan is, ami egy ideje hozzá köthető, hogy tanuló, de emellett nem sok tartós dolog, szokás van az életében.

Legalább is egyelőre.

A minap egy pecabottal állított be a házba és két nagy szatyorral, én csak bámultam rá tágra nyílt szemekkel, hogy most ez lesz a legújabb-e, a horgászat, ő meg csak vállat vont, hogy persze, had adjunk egy esélyt neki.

Erről tudni kell, hogy apukám is nagy horgász, minden évben, általában nyáron, augusztusban meg pecatáborba a barátaival a Balatonra, vagy a Tiszához legtöbbször.

De a testvérem és én csak nagyon ritkán mentünk el vele horgászni.

Egy részt sajnáltuk a halakat, másrészt pedig nem is kötött le annyira a dolog, hogy túl gyakran menjünk.

Nyáron van jobb dolgunk is, mint ülni egy halas tónak a partján, az év többi részében meg túl hidegnek találom az időt ahhoz, hogy én kint a víz partján tartózkodjak huzamosabb ideig.

A tesóm is valahogy így van ezzel.

Legalább is ez idáig így volt…

Azt hittük mind a családban, hogy ez is csak egy pillanatnyi fellángolás lesz a halakkal meg a horgászbottal, csontikkal, csalikkal, de hatalmasat tévedtünk.

Bátyámnak annyira bejött ez a dolog, így sok sok év után, hogy komolyabban is akart foglalkozni vele.

Közgazdász létére bizniszt, egy jó üzletet akart kihozni a dologból és sikerült is neki, a szó szoros értelmében.

Elhatározta, hogy nyit egy horgászboltot, aminek a neve ,,Ho ho ho horgászbolt” lett, a népszerű mese után.

Azonban a boltnyitási előkészületekben apukám is nagyban segédkezett és még én jómagam is.

Kibéreltünk egy közeli halas tónál, (ami egyébként a város majdnem közepén van, tehát nagyon jó fekvésű), egy kis fából készült házat és szépen elkezdtük átalakítgatni.

Mindent a saját két szép kezünkkel csináltunk meg, fúrtunk, faragtunk és szereltünk.

Egy nagyon fontos dolog volt, amit minden szempontból szem előtt kellett tartanunk, a szigetelés.

A testvérem utána nézett és azt mondta, hogy az ablakokat szigetelni kell, mert nagyon sok olyan csali van, ami a vevők számára rendelkezésre fog állni a boltban, ami miatt egyáltalán nem mindegy, hogy milyen a hőmérséklet a faházban télen és nyáron.

Így megoldottuk házilag az ablakszigetelést is.

Nyilván nem volt egy túl egyszerű dolog összehozni és megnyitni ezt a boltot, üzletet, de úgy néz ki, hogy a családi hagyomány végre ismét gazdára, örökösre talált, így majd egy újabb generáció fogja kifogni a halakat a tavakból, ha éhesek lesznek otthon a családtagok.

Nem mellesleg a halak fogyasztása nagyon is egészséges és szükséges a szervezetnek.

Így a testvérem a sok próbálgatás után végre talált egy olyan hobbit, ami igazán érdekli, szereti és az egyetem mellett. úgymond másodállásban pecázik és a boltot irányítja.

Ez egy családi biznisz, sokszor a nagymamánk és papánk segít a bolt körüli teendőkben, amikor mi például az egyetem falai között vagyunk és hallgatjuk az érdekesebbnél érdekesebb információkat.

Így nagy büszkén elkönyveltük a dolgot, hogy drága testvérem végre tartósan boldog egy szokásával és ez minket is, a család többi tagját is nagyon boldoggá teszi.

Nekem is keresnem kéne valami izgalmas dolgot, hogy legközelebb ne csak a bátyámról tudjak mesélni, ha úgy adódik az élet, hanem magamról is.

Sajnos egyelőre én még nem találtam meg azt, ami teljesen kielégíti a vágyaimat és boldoggá tesz és tudom is csinálni szabadidőmben az egyetem mellett, de majd ez is alakul.

Ha érdekesnek találtad ezt a cikket, akkor ajánlom, hogy olvasd el ezt is: http://halacskahorgaszbolt.hu/horgaszas-es-napelem-inverter/